Távfelügyelet
A távfelügyelet az ország különböző pontján megtalálható betörésjelző, tűzjelző, személyfelvonó,
műszaki és technológiai rendszerek, valamint gépjárművek és személyek 24 órás távoli megfigyelését
jelenti.
A felügyeleti állomás számítógépes szoftvere egy adatbázisban rögzíti és feldolgozza az egyes
rendszerektől érkező adatokat. Ezek elemzése és kiértékelése után automatikusan megjeleníti az
eredményeket a diszpécser számítógépén.
Riasztási esemény bekövetkeztekor a diszpécserszolgálat személyzete telefonon értesíti a szolgáltatási
szerződésben meghatározott személyeket, valamint a jelzésnek megfelelően járőrt, tűzoltót, mentőt
indít a kivonulási szerződéssel rendelkező ügyfelek objektumaihoz. A távfelügyelet diszpécserével
folytatott telefonbeszélgetések minden esetben hangrögzítésre kerülnek, hogy az eseményekre történt
intézkedések a későbbiek folyamán is könnyen visszakereshetők legyenek.
A távfelügyelet segítségével egyrészt folyamatosan lekövethető a különböző műszaki berendezések
állapotváltozása, másrészt naprakészen ellenőrizhető a megbízó által kijelölt személyek
munkavégzésének hatékonysága. Így a megbízó arról is értesülhet, ha egy munkatársa nem a
megfelelő időben végezte el a feladatát. A felügyeleti szoftverben található intervallumfigyelés
segítségével minden egyes feladat ütemezhető, így a munkavégzés egy előre elkészített forgatókönyv
alapján történik. Ha a személy a feladatot előbb vagy később teljesíti (nem várt esemény), azt a
szoftver riasztásként jelzi.
Átjelzés
Napjainkban a biztonság minden ember életében egyre fontosabb szerepet játszik.
Ez főleg annak is köszönhető, hogy már nem elég csak megszerezni értékeinket, de folyamatosan
gondoskodni is kell védelmükről, legyenek azok ingóságok vagy akár ingatlanok. Erre a területre egy
egész iparág szakosodott, mely a különböző adatátviteli technológiákat alkalmazva kínálja szerteágazó
távfelügyeleti szolgáltatásait.
Az évtizedek során alkalmazott adatátviteli technológia -közismertebb nevén: átjelzés- óriási fejlődésen
ment keresztül.
Kezdetben minden távfelügyeleti szolgáltató a hagyományos vezetékes telefonhálózatot használta az
egyes rendszerek átjelzéseihez. Ezt a technológiát a vezeték nélküli rádiós (UHF) adatátvitel, majd a
GSM követte.
A jelenkor legmodernebb és legbiztonságosabb átjelzési formái közül legjobban a GPRS terjedt el.
Népszerűsége egyrészt a kétirányú nyugtázott adatátvitelnek köszönhető, mely fokozottabb biztonságot
garantál, mint az eddigi adatátviteli rendszerek, másrészt pedig a mobilszolgáltatók vezeték nélküli
hálózatán keresztül szinte bárhonnan -minimális üzemeltetési költségek mellett- azonnal elérhető.
Az Internet alapú mobil adatátviteli hordozószolgáltatás kedvező tulajdonságai lehetőséget teremtett
újabb területek távfelügyeletének ellátására is, ami növekedést, fejlődést jelentett a távfelügyeleti
szolgáltatók számára.
GPRS
Mobil rendszerekben adatátviteli szolgáltatásokra jelenleg az egyik egyre szélesebb körben alkalmazott
technika a GPRS (General Packet Radio Service) csomagkapcsolt rádiós szolgáltatás. Ez az adat-
átviteli eljárás a forgalmi csatornák közül az igényektől függően egy vagy több időrést jelöl ki a
csomagkapcsolt átvitelt használó mobilok számára. Ezeket az időréseket több terminál fogja használni,
és a szabad időrések közül több is dedikálható GPRS csatornának, így az átviteli sebesség jelentősen
növelhető. Ezzel az eljárással elérhető a 115,2 kbps sebesség. A GPRS az első lépés a GSM rendszer
és az UMTS (Universal Mobile Telecommunication System) integrálódásában.
A GPRS hálózat a GSM rendszerrel együtt működik, mintegy kiegészíti azt egy csomagkapcsolt
hálózattal, az előfizető virtuálisan mindig a hálózat (GPRS részéhez) kapcsolt állapotban van. A
szükséges járulékos csomópontok a Gateway (átjáró) GPRS Support Node (GGSN) és a Serving
GPRS Support Node (SGSN). Az SGSN a szolgáltatási területen található összes felhasználó számára
érkező és onnan induló csomagok irányításáért felelős. Nyomon követi a felhasználók mozgását,
biztonsági feladatokat és hozzáférés vezérlést lát el. Az egyes csatornákhoz (adott esetben összevont
időrésekkel) való hozzáférés megosztott. Az SGSN a bázisállomás alrendszerhez (BSS - Base station
Subsystem) kapcsolódik. A BSS-en belül ezért egy új funkcionális csomópont, a Csomag Vezérlő
Egység (Packet Control Unit) szükséges.
Az elrendezés úgy is felfogható, mint két, párhuzamosan működő, egymásra ültetett (overlay)
rádiórendszer, az egyik az áramkörkapcsolt (hagyományos GSM), a másik csomagkapcsolt (GPRS),
melyeknek azonban rádiós erőforrásai közösek.
A GGSN egyik oldalról az SGSN-hez kapcsolódik, másrészt átjárót valósít meg más csomagkapcsolt
hálózatok felé. A rendszer maximális adatátviteli sebessége 115 kb/s, átlagos sebessége 40 kb/s körüli.
A GPRS alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy a szolgáltató számlázásának alapja az átvitt bitek
száma, és ez független a hálózatra virtuális kapcsolódás időtartamától.
A csomagkapcsolt átvitel előnyei:
A vonalkapcsolt távbeszélő hálózatok esetén a két fél között adott sávszélességű csatorna épül ki
mindkét irányban, ami a kapcsolat alatt folyamatosan foglalja a gerinchálózat kapacitását, függetlenül
attól, hogy egyszerre mindkét fél vagy csak az egyik beszél, esetleg mindketten hallgatnak.
A csomagkapcsolt (pl.: IP) hálózatok esetén a végberendezések között nincs allokált sávszélesség. Az
információt – jellegétől függetlenül - a küldő végberendezés az adott protokoll előírásai szerint
csomagokra darabolja, fejléccel látja el, amely tartalmazza a forrás és a célállomás címét és egyéb
információkat a csomag sikeres célba juttatáshoz. Mivel az egymás után elküldött csomagok
esetenként más-más útvonalon jutnak el a célba, gyakran előfordul, hogy nem sorrendben érkezhetnek
meg, ezért a fogadónak a fejlécben levő sorszám alapján újra sorba kell rendezni azokat, visszaállítva
az eredeti jelfolyamot.
Ha az adó csendben van, nem küld csomagokat, nem foglal sávszélességet. Sávszélesség csak akkor
foglalódik, ha van információátvitel ellentétben a vonalkapcsolás statikus jellegével. Az
összeköttetéseknek alapesetben nincs előre meghatározott sávszélessége, és a csomagok akár más-
más úton juthatnak el a célba, ráadásul a hálózat aktuális terheltsége nagymértékben befolyásolja a
csomagkésleltetést. Az IP hálózat csak "best-effort" szolgáltatást nyújt, és nem ad semmilyen garanciát
a csomagok célba juttatására, csak mindent megtesz ennek érdekében. Csomagkapcsolt beszéd
kapcsolatoknál szűk erőforrások esetén a torlódásokat másképp kell kezelni, mint adatátvitel esetén. A
torlódás bekövetkeztekor a kapcsolóelemek a csomagok egy részét eldobja. Adatkommunikációnál a
csomagok újból elküldésre kerülnek, és megérkezéskor a vevő fél nyugtát küld (ld. TCP protokoll). Itt a
hibátlan adatátvitel a fontos.
A valós idejű adatátvitel esetében ez a módszer nem használható, mert tovább nőne a késleltetési idő.
A torlódások kialakulási valószínűségét csökkenti a priorizálás, a statikusan nagyobb erőforrások
használata és az erőforrások lefoglaltságának jobb menedzselése. Kis csomagok esetén jelentősen nő
a fejlécben tárolt adminisztratív információ relatív mennyisége, ami az átvitt információ szempontjából
teljesen haszontalan.
Alapfogalmak